A górcső alá vett közép-ázsiai területeken két fő típus alkalmazásával csomózzák a láncfonálra a csomózásra használt fonalat.

Kézzel készített szőnyegek csomózási technikái

• I. Szimmetrikus csomózás

A górcső alá vett közép-ázsiai területeken két fő típus alkalmazásával csomózzák a láncfonálra a csomózásra használt fonalat. Az egyik típus a szimmetrikus vagy másképpen gördesz (más néven – eredete után – török). A szimmetrikus, török csomózás két láncvonalat körülölel, középen felbukkanó gyapjúszállal hozza létre a bársonyos felületet. Ezt a csomózást inkább a nomád szőnyegkészítők kedvelik. Viszonylag laza, nagyobb területet igénylő csomókat eredményez. A fenti ábrán látható, hogy a csomókat alapvetően két láncfonal köré kötik, viszont ez nem tekinthető kizárólagos szabálynak. Az ábra a dzsufti vagy dupla csomózás technikát mutatja, amely négy láncfonalat átölelve készül, főként perzsa területeken. A négy láncfonalat átölelő dupla csomózás a termelést növeli, csökkentve a csomószámot és a munkaidőt 50%-kal.

Ezzel a módszerrel az egyik sorban az első és a harmadik, míg a következő sorban a második és negyedik láncfonalakra kerülnek a csomók. Míg a dzsufti csomózásnál láthatjuk, hogy az egymás utáni sorokban jellemzően ugyanazon láncfonalpárokra kötik a csomókat, egyes afgán, türkmén és kurd területeken – a fenti két ábrán megszemlélhető – eltolt (más néven átlós) csomókat alkalmaznak. A másik csomózási típus az aszimmetrikus vagy másképpen szenné (eredete után – perzsa). A korábban használt török és perzsa megnevezések azonban teljes zavart kelthetnek a keleti szőnyegeket kedvelő, de mélyebb ismeretekkel nem rendelkezőkben, ugyanis már évszázadokkal ezelőtt mindkét típus gyökeret vert az említett földrajzi területeken. Ebből következően nem kell zavarba esni, ha pl. a perzsa Szenné városában készült szőnyegben gördesz, azaz török csomókat látunk.

• II. Asszimmetrikus csomózás

Az asszimmetrikus „szenné” (perzsa) csomó relatíve kisebb felületet igényel. (Ebben az esetben a láncfonalak szinte egymáson helyezkednek el.) A klasszikus aszimmetrikus csomóra jellemző, hogy egy láncfonalat teljesen körülvesz, körülhurkol, míg a másikat csak átöleli.

Alapvetően kétféle klasszikus aszimmetrikus csomózást ismerünk, amelyeket aszerint különböztetünk meg egymástól, hogy a hurokkal szemben lévő fonalvégek jobbra vagy balra helyezkednek el. Míg a korábban bemutatott szimmetrikus, „gördesz” (török) csomózásra kevésbé jellemző a csomók két szinten történő elhelyezése, az aszimmetrikus „szenné” (perzsa) csomózási technikában az egymás melletti felvetőszálakat gyakran feszítik különböző módon, eltávolítva egymástól a láncfonalakat, ezzel előidézve a szőnyegek felületének barázdáltságát, még izgalmasabbá téve a színvilágot és a mintázatot. A szimmetrikus csomózásnál ismertetett négy láncfonal köré kötött „dzsufti” vagy „dzsufti jellegű” csomókat az aszimmetrikus technikában az alábbi ábrákon bemutatott jellemző változatokban alkalmazzák.