A keleti szőnyeg egyik legfontosabb „őshazája” IRÁN. Bizony az ország zord tája a világnak.A hőmérséklet ezen a kopár száraz vidéken a perzselő hőség és a fagyos hideg között váltakozik.Emiatt a városok, falvak a csapadékigényt a hóolvadás és kiépített öntözőcsatornák biztosította az oázisok környékén alakultak ki,ahol a földet könnyen meg lehetett művelni. Viszont megállapítható,hogy a népesség nagy hányada tradicionális nomád életmódot folytatott,állandóan új legelőket keresve az életterük alapját képező kecske és birkanyájaknak.
Ezek a nyájak látták el őket hússal,tejjel és természetesen azzal a gyapjúval is, amivel –nyersanyag illetve a belőle szőtt szőnyegek formájában kereskedtek.. A perzsa ember születésénél fogva magában hordja a színek,minták,formák szeretetét.Valószinűleg így reagálnak mostoha természeti adottságaikra. Bár a szövött minták országszerte nagyon hasonlóak,ám a közös alapokat mindegyik törzs másképp dolgozza fel. A díszítés szeretete az életük több területére kiterjed: a nők harsány színű ruhákba öltöznek;élénk selyemöveket és csillogó,érmékkel teleaggatott kendőket viselnek. Vándorlásaik során nélkülözhetetlen lovakat-/és tevéket/például szövött hámmal,nyeregtakarókkal és málháskosarakkal ékesítik. Érdekes és különös,hogy a nomádok a hagyományosan/külsőleg/ fekete sátrai dísztelennek hatnak/mint körülvevő táj/azonban a „falakon” belül telis-tele vannak színekkel,mintákkal.

A falakat és mennyezetet drapériákkal borítják;a padlót egyszerű nemezzel borítják,erre terítik a színes csomózott keleti szőnyegeket. A szőnyegkészítők nagy becsületnek örvendenek honfitársaik körében. Számtalan történet,legenda ismert ,hogy a perzsa nép szívében mennyire különleges helyet foglalnak el a szőnyegek; Ezekből a legendákból,mondákból fogunk felvillantani egyet kettőt a KABIRI®HÍRLEVÉL következő számában.
Forrás: Kunvári Antal
Kabiri Szőnyegház munkatársa