A keleti szőnyegek színezékei

A XIX. századig a szőnyegszínezés kizárólag természetes alapanyagokra épült. A szintetikus festékek megjelenése gyors változást hozott a gyártásban.

A XIX. század közepéig a keleti szőnyegek színvilágának megvalósítása nehéz volt, mivel 1857-ig csak növényi és állati eredetű festékeket használtak. Az egyszerűbb színek előállítására a sárgát pl. sáfrányból, szőlőlevélből, a pirosat meggyléből vagy rovarokból, a fekete színt a tea- vagy dohánylevélből, a kéket az indigóból nyerték.

A bonyolultabb, különlegesebb színárnyalatokat adó természetes eredetű színezékeket egyéni tapasztalatok alapján készítették, ezek összetételének titkát féltve őrizték. A szintetikus festékek megjelenését követően – olcsóbb, egyszerűbb előállíthatóságuk révén – gyorsan kiszorították a természetes színezőket.

Ugyan a mesterséges festékek tökéletesedésével a színskála minden színe és árnyalata leképezhetővé vált, manapság – összhangban az egyre erősödő környezettudatossággal – ismét egyre népszerűbbek a 100%-ban növényi és rovar eredetű színezékekkel díszített keleti szőnyegek.