A varázslatos, sokszínű és szinte kivétel nélkül egyedi keleti szőnyegek, meghódították jószerével az egész világot. A nyugati emberek köztudatába, szóhasználatába „perzsa szőnyegként” vonultak be a keleti országok, tájak szőnyegei. Ennek oka abban valószínűsíthető, hogy a közép-keleti, ókori Perzsia területéről érkezett Európába a legtöbb szőnyeg. Valójában a napvilágra került leletek alapján a keleti szőnyegek bölcsője a közép-ázsiai Kelet-Turkesztan. Ennek legkorábbi, i. e. V. századi gyapjú szőnyegét Kelet-Turkesztánban, Pazirik mellett tárták fel a régészek

Az i. e. III. századi mezopotámiai cseréptáblák szerint már akkor is élénk volt a gyapjútermékek kereskedelme. Az élénk kereskedelem lehetővé tette, hogy a turkesztáni gyapjúkelmék Perzsiába, Anatóliába, a Kaukázusba, Kínába, Indiába és Európába is eljussanak. Marco Polo Millione című műve betekintést ad a gyapjúkelme-kereskedelem világába. Írásaiból a keleti szőnyegek hatása is érzékelhető az utazóra. Így számolt erről be: „ Itt készülnek a világ legfinomabb és legszebb színű szőnyegei”!

Véleményem szerint – nem vitatva a „perzsa szőnyeg” megnevezés praktikusságát – pontosabb terminológia a „keleti szőnyeg”, amely az elmúlt évtizedekben ráadásul kibővült a kilimekkel (egyes tájak szó használatában kelimek) és más szövött anyagokkal, így már nem csupán a csomózott szőnyegekre utalva.